Gondoskodni azokról, akik gondoskodnak gyermekeinkről: az oktatók rezilienciája és jólléte

Prof. Anastassios Matsopoulos ESEP-en megjelent írását közöljük.

A gyerekek iskolai és mentális jólléte és rezilienciája fontos téma az oktatásban. Mindemellett nem szabad elfeledkeznünk a gyermekeket képző pedagógusok jóllétéről sem.

Számos anyag érhető el, melyek a gyermekek számára tanárok által biztosított rezilienciaprogramokat tartalmaznak, például az európai rezilienciatanterv (RESCUR: Surfing the Waves vagy olyan programok, mint például az Australian Bounce Back. Ezek a programok kétségtelenül (és jelentős kutatási bizonyítékokkal) jelentős változásokat hoztak a gyermekek jóllétében, és pozitív iskolai légkört mozdítottak elő azáltal, hogy készségeket, ismereteket és kompetenciákat építettek ki a szociális/érzelmi jártassággal és rezilienciával kapcsolatos oktatásban. 

A gyermekkori eredmények méltányosságának előmozdításáról szóló átfogó áttekintésben, a National Academies of Science, Engineering and Medicine 2019-es jelentése rámutatott, hogy a gyermek rezilienciájának előmozdításában a legfontosabb tényező a legalább egy felnőtt gondozóval való szoros kapcsolat, amely viszont maguknak a gondozóknak a jóllétén alapul.

A szülőket, különösen az egyedülálló szülőket vagy a veszélyeztetett szülők egyéb kategóriáit (pl. a sajátos nevelési igényű gyermekeket) rendszerszintű szülői oktatási beavatkozási programokon keresztül szükséges támogatni az iskolai vagy közösségi környezetben.

Szakpolitikai szinten az oktatási minisztériumoknak, decentralizált szinten pedig az iskolavezetésnek meg kell fontolniuk, hogyan támogassák a tanárokat mindennapi küzdelmeikben. Ezek közé tartoznak az oktatási kihívások, a gyermekek viselkedési problémái vagy az iskolai élet egyéb stresszt okozó tényezői. A munkateher méltányos megosztása, a nehéz esetek megvitatására szolgáló rendszeres találkozókon keresztüli kölcsönös támogatás és az iskolai pszichológusokkal folytatott rendszeres konzultáció segítheti az iskolákat a tanárok kiégésének és lemorzsolódásának megelőzésében.

Az oktatók nagyobb valószínűséggel mutatnak rezilienciát, ha rendelkeznek a tanári szakma szerves részét képező stressz és feszültségek kezeléséhez szükséges erőforrásokkal. Nagyon hasznos lenne, ha az európai egyetemi tantervekbe beépítenék az alapvető reziliencia- és jólléti konstrukciókat, stratégiákat és készségeket, amelyek minden oktatási és pszichológiai szakember számára szilárd továbbképzést biztosítanának a megelőzés és a reziliencia terén.

A tanároknak fontos elsajátítaniuk a szociális/érzelmi kompetenciákat  (pl. empátia, érzelmi szabályozás, jó kommunikációs készségek) amellett, hogy látható erőforrásokhoz (anyagokhoz) és láthatatlan erőforrásokhoz (támogatáshoz és gondozáshoz) férnek hozzá az iskolarendszerben és a helyi közösségben. Az előttünk álló fő kihívás annak megállapítása, hogy ezeket az erőforrásokat hogyan lehet folyamatosan hozzáférhetővé és fenntarthatóvá tenni a tanárok, az iskolapszichológusok és az adminisztrátorok számára. A hatékony beavatkozások tartalma és stratégiái a kulturális kontextusoktól és normáktól függenek.

A nemzeti oktatási hatóságoknak szisztematikusabban szükséges támogatniuk az európai óvodákat, általános iskolákat és középiskolákat. Saját kezdeményezéseikkel együtt ennek a támogatásnak forrásokat kell biztosítania, és reziliencia- és jólléti programokat kell végrehajtania az általános és speciális oktatásban dolgozó tanárok és a támogató személyzet számára. Ha a pedagógusokat az iskola vezetése és az oktatási minisztériumok átfogó politikája és finanszírozása támogatja, a minőségi oktatás ezen új filozófiája megtérül az osztálytermekben és az iskolai közösségben végzett munkájuk során.

Ha a tanárokról gondoskodnak, az iskolarendszerek kifinomult ökoszisztéma-alapú megközelítést fognak alkalmazni az iskolai reziliencia és jóllét előmozdítása érdekében, ahelyett, hogy az egyes tanulókat hangsúlyoznák, és csak rezilienciájuk és jóllétük szintjét mozdítanák elő.

Azáltal, hogy gondoskodunk a tanárokról és a pedagógusokról, gondoskodunk a diákjainkról is. A tanárok mentális egészségének, rezilienciájának és jóllétének valamennyi európai és globális szintű oktatási rendszer prioritásává kell válnia.

Prof. Anastassios Matsopoulos okleveles iskolapszichológus New Yorkban (USA), Görögországban és Cipruson, valamint a Krétai Egyetem iskolai pszichológia docense. Emellett a Görög Iskolapszichológiai Társaság (HASP) elnöke és a Krétai Egyetem Iskolapszichológiai Laboratóriumának/Kutatási Egységének igazgatója. Új könyv szerzője: Growth Resilience Ecosystemic Consultation (G.R.E.CO) in School Settings (2022, görög nyelven). E-mail cím: matsopoulos@uoc.gr

Forrás: school-education.ec.europa.eu

További olvasmányok:

Reziliencia az iskolákban – Az Európai Unió Kiadóhivatala (europa.eu) >>

A tanárok jólléte – Az Európai Unió Kiadóhivatala (europa.eu) >>

Szociális és érzelmi tanulás és iskolai tanulmányi eredmények – Az Európai Unió Kiadóhivatala (europa.eu) >>