Egyre többet foglalkozunk olyan szövegekkel, amelyek jelentése túlmutat a más forrásokból származó írott szavakon. A képek, hangok, videoklipek és gesztusok (egyedül és együttesen) központi szerepet játszanak abban, hogy hogyan kommunikálunk és értelmezzük a tartalmat.

Ez a multimédiás megközelítés különösen nyilvánvaló az online platformokon és a közösségi médiában, ahol egyetlen tartalom keverheti az írott nyelvet videókkal, grafikákkal, fényképekkel és egyéb vizuális elemekkel. Ez a változás megköveteli, hogy újragondoljuk, mit értünk írástudás alatt.

Milyen írástudási készségekre van szükségük diákjainknak a gazdag és változatos szövegek navigálásához?

Közel 30 évvel ezelőtt tudósok egy csoportja, a New London Group felismerte az írástudás szélesebb körű megértésének szükségességét, miután megfigyelte, hogy egyre nagyobb szakadék van az iskolán kívüli diákok írástudási igényei és az osztálytermekben még mindig domináns nyomtatott gyakorlatok között.

Bevezették a multiliteracies fogalmát, amely elismeri, hogy most olyan szövegekkel foglalkozunk, amelyek többféle kommunikációs módot használnak. Különböző médiakörnyezetekben foglalkozunk ezekkel a szövegekkel, amelyek mindegyike saját gyakorlattal és stratégiával rendelkezik.

A koncepció magában foglalja a mai multimodális és multimédiás szövegek megszerzéséhez, értelmezéséhez, előállításához és értékeléséhez szükséges írástudási készségeket.

Az írni-olvasni tudás oktatása esetében ez a váltás az osztálytermi célok, tartalmak és tevékenységek frissítését jelenti. A csoport pedagógiai keretet dolgozott ki, hogy segítsen az iskoláknak reagálni a növekvő egyenlőtlenségekre, valamint a technológia és a textualitás tereinek gyors változásaira.

A folyamat a tanulók mindennapi írás-olvasási gyakorlatainak és tapasztalatainak együttes vizsgálatával kezdődik. Ezután ezeket a gyakorlatokat analitikusan közelítik meg egy metanyelv bevezetésével, hogy megvitassák azokat az erőforrásokat, amelyeket jelentés létrehozására használnak. A diákok használhatják ezt a metanyelvet, hogy kritikusan értékeljék írástudási gyakorlataikat, amelyek segítenek megérteni, hogy a különböző kommunikációs módok hogyan működnek és hogyan használják őket hatékonyan.

A multiliteracies pedagógiája is hangsúlyozza a multimodális szövegek tervezését és előállítását, valamint az együttműködésen alapuló tanulást nyelvi és kulturális szempontból sokszínű csoportokban, nem pedig egyéni olvasási tevékenységekben.

Miért fontos a „multiliteracies” tanítása?

A legutóbbi PISA-eredmények riasztóan csökkenő tendenciát mutattak az olvasási készség terén. Biztos, hogy a hagyományos írástudásra kell csak alapvető készségként összpontosítanunk? Nem kizárólag, az alábbiakban ismertetett okok miatt.

1. Az iskolák segítik a tanulókat a szükséges készségek fejlesztésében az iskolán belül és kívül egyaránt. A tanulóknak képesnek kell lenniük arra, hogy különböző helyzetekben multimodális szövegeket készítsenek és elemezzenek, felkészítve őket arra, hogy különböző területeken dolgozzanak.
2. A tanulók multimodális szövegek tervezésével való bevonása motiváló és lehetőséget nyújt a kreativitásra.
3. A szövegek megtervezése és előállítása láthatóvá teszi a különböző módok és jelentések konvencióit, lehetőségeit és korlátait. A tanulók csak azokat a gyakorlatokat tudják kritikusan értékelni, amelyeket teljes mértékben megértenek.
4. A multiliteracies tanítása nem zárja ki a hagyományos írástudást; azonban itt az ideje, hogy kiterjesszük az alapvető készségek fogalommeghatározását. A 21. században az írástudás nemcsak az olvasást, az írást és a számolást foglalja magában, hanem a multimodális szövegek navigálásának, létrehozásának és értelmezésének képességét is.

A multiliteracies már számos európai tantervben szerepel, és az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák európai keretrendszere úgy határozza meg az írástudást, hogy az összhangban legyen a multiliteracies fogalmával. Ezek a szakpolitikai dokumentumok és iránymutatások alapot nyújtanak ahhoz, hogy a multiliteracies beépüljön az írni-olvasni tudás oktatásába.

A kutatások azonban azt mutatják, hogy még mindig van mit tenni annak érdekében, hogy a multimodális írástudás gyakorlatát beépítsék a többségi írástudás oktatásába. Bár sok tanár multimodális szövegeket is beépít az osztálytermi tevékenységeibe, még mindig vannak feszültségek a multimodális és a hagyományos gyakorlatok között.

A tanulmányok rámutatnak azokra a hatalmas kihívásokra, amelyekkel a tanárok szembesülnek, amikor tanításukat az újradefiniált írástudáshoz igazítják, és aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a tanárok felkészültek-e a multiliteracies tanítására. Képzéssel és megfelelő anyagokkal kell támogatni őket. A pedagógus képzőknek és a politikai döntéshozóknak biztosítaniuk kell, hogy a tanárok ezen a téren jelentős és konkrét támogatásban részesüljenek.

A szerzőről

Sari Sulkunen docensként dolgozik a finnországi Jyväskylä Egyetem Nyelv- és Kommunikációtudományi Tanszékén. Az anyanyelv- és irodalomtanárok képzési programjának vezetője, és a (multi)irodalomhoz kapcsolódó kurzusokat tart a leendő tanárok számára. Jelenlegi kutatási területei közé tartozik a fegyelmi írástudás, a multiliteracies szakmai környezetben és a multiliteracies tanítása.

Szerző: Sari Sulkunen

Forrás: school-education.ec.europa.eu